10.r�sz
H�vatlan vend�gek

Annyit gondolkodtam, hogy azon kaptam magam, hogy a v�z m�r kih�lt a k�dban, �n pedig m�g mindig itt �cs�rg�m. Nem tudom mennyi id� telhetett el az�ta, hogy Chris elment. Lassan kim�sztam a k�db�l, �s a t�r�lk�z��rt ny�ltam amikor valaki megjelent az ajt�ban.
Mark volt az. Mosolygott.
- Nem tudtam, hogy ruh�ban szokt�l f�rdeni. - val�sz�n�leg nevets�gesnek tal�lhatta, mert a sz�ja sark�ban ott bujk�lt egy kis mosoly.
- Nem abban szoktam, de nem fogom elmondani. - nem akartam, hogy tudjon a Chris-szes �gyr�l.
- Ja, �s egy�bk�nt azt sem tudtam, hogy szokt�l l�gni a sulib�l. - tette hozz� finoman. De mikor megl�tta az arckifejez�sem, ink�bb elhalgatott.
- Nem�r! Mennyi ideje kellene ott lennem? - k�rdeztem, de ekkor eszembe jutott, hogyha � itt van, akkor � is l�g.
- Nyugi, csak ugrattalak, van m�g 5 perced. - mondta mosolyogva �s v�gre megk�nnybb�ltem.
- Ahhj...b�rcsak nekem is lenne valami szuperer�m. - kezdtem v�gyni valami ilyenre, pl. gyorsas�gra vagy valami, hiszen ez nem is olyan rossz.
- Gyer�nk, siess. Seg�tsek valamit? - k�rdezte, de val�sz�n�leg � is sz�m�tott a v�laszra.
- K�szi, de nem.
- H�t j�, akkor majd megv�rlak az ajt�d el�tt. - a szemei �gy csillogtak, mintha valami csod�latos t�rt�nt volna, de nem �rtettem.
- Mark! - sz�ltam ut�na, mert legsz�vesebben egy olyan emberre v�rtam, aki most meg�rt meg minden �s tal�n � az, aki ilyen...
- Igen Jessie? - fordult meg.
Nem tudtam mit csin�lok, de egyik pillanatban m�g csak �lltam el�tte, a m�sodikban pedig m�r �t�leltem. Finom, kicsit fah�jas illata volt, ami megnyugtatott.
Kiszakadtunk az �lel�sb�l �s kicsit felh�zott szem�ld�kkel n�zett r�m.
- Mi a baj, Jessie? - aggodalmas �s �rtetlen volt az arckifejez�se.
- Nem, semmi, csak sok volt �gy minden. Majd k�s�bb elmondom. - teetem hozz� az utols� mondatot, �s megpr�b�ltam mosolyogni.
- J�lvan, majd suli ut�n besz�l�nk.
Mikor kiment, eszemben volt m�g, hogy csak 5 percem maradt. Gyorsan felkaptam magamra egy k�k farmert �s egy fekete a h�t�n kiv�gott fels�t. Felkaptam a t�sk�mat amiben a k�nyvek sokas�ga volt elrejt�zve, amit igaz�b�l el� sem vettem. De most ezeket nem kell tanulnom, hiszen m�r tudom a m�sik sulimb�l. Ez az egy most j�l j�n.
Elk�sz�ltem hamar �s kil�ptem a folyos�ra, de Markot nem tal�ltam ott. Ezt kicsit furcs�ltam, mivel ha egy ember azt mondja, hogy itt fog v�rni, akkor itt is fog v�rni, de igaz. �k tulajdonk�ppen nem is emberek, de m�gsem tudtam r�juk �gy gondolni, mint sz�rnyekre.
- Mark!...Mark! - sz�l�tottam a nev�n h�tha el�ker�l valahonnan, de nem. Nem volt sehol.
Azt�n a l�pcs�n feld�c�g�tt Will. Mikor fel�m fordult megl�ttam a kez�n �ktelenked� nagy v�r�s foltot. V�r.
- Jessie, Jess! Fuss! Elkapnak, menj a szob�dba. - b�kte ki a szavakat nehezen a sz�j�n.
Ilyenkor m�r teljes sokkot kaptam, mikor feleszm�ltem �jra, m�r az �gyamon �ltem, Will pedig a s�t�t sz�nyegen.
- Will, mi t�rt�nt? Mi�rt v�rzik a karod? �s hol vannak a t�bbiek? - a sz�vem �gy kalap�lt m�r, hogy majd belehaltam. Olyan sok id� telt el mire v�laszolt.
- Jess, el kell mondanom valamit.  - s�t�t szeme, �vegk�nt csillogott.
Azt�n csak most j�ttem r�, hogy valamivel musz�j bek�tn�m a seb�t, mert itt fog elv�rezni.
Felugrottam az �gyr�l �s besiettem a f�rd�szob�ba, ahol l�ttam rengeteg k�tszert. Kivettem �s ahogy be�rtem a szob�ba, r�tekertem Will karj�ra. Egyb�l l�tszott, hogy megk�nnybb�lt.
- Will, mit szerett�l volna mondani? - k�rdezetem aggodalmasan, hiszen ez az eg�sz el�g ilyeszt� volt, �s az is �rdekelt, hogy mit csin�lt a karj�val.
- El�sz�r is...�g�rd meg, hogy figyelsz r�m �s meg�g�rsz nekem valamit. - m�g mindig neh�zkesen besz�lt.
- Igen, figyelek r�d.
- Ami ott kint van azt...sz�val ne menj ki, nem szabad. Kint harcolnak a fi�k. R�nk t�madtak az alakv�lt�k. Tudom, hogy furcs�n hangzik, de ez igazs�g. �s ne menj ki, mert megt�madnak, �s ha bel�dharapnak akkor te is az leszel. �s f�ltelek, mert te �rt�kes vagy.
- Will, egyet mondj el nekem. - ajjaj, azt hiszem r�mj�tt a seg�t�k�szs�g. - Hogy lehet ezeket az iz�ket legy�zni? Mit ut�lnak? Hogy seg�thetn�k?
Olyan furcs�n n�zett r�m, mint m�g sosem.
- H�t a napf�nyt ut�lj�k, mert csak �jszaka tudnak �tv�ltozni. Ha a nap felkel, ki�geti a b�r�ket, hogyha nem a saj�t b�r�kbe vannak.
- Ok�, csak...mondd, hogy van egy nagy l�mpa ebben a h�zban... - elmosolyodtam, �s egyb�l tudta mire gondoltam.
Felt�p�szkodott, �s megk�sz�r�lte a tork�t.
- M�g j� hogy van. �gess�k ki a bel�ket, gyer�nk! - �s elindultunk mindketten az ajt� fel�.